A dinamó-elv
A termékismertetők között nem egy lesz mely egy kis "kézimunka"beiktatásával működnek, azaz tekerni , nyomogatni kell rajtuk egy kis kart. Ezek a termékek a dinamó elvén működnek.
És ,hogy kinek is köszönhetjük a dinamót?
Jedlik Ányosra nemcsak a szódavíz kitalálása miatt gondolhatunk hálásan, hiszen legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve volt. Illetve az azt demonstráló egysarki villany-indító, amiben hat évvel Siemens és Wheatstone elgondolása előtt (1861-ben) fogalmazta meg a dinamó elvét.
A felgyorsult technikai fejlődés hatására az 1850-es években a figyelem mindinkább a generátorok felé fordult. Akkorra már sikerült a mágnes-elektromos gépek teljesítményét 1 kW körüli értékre növelni. Ez akkor még nem a működési elv tökéletesítésével történt, hanem elsősorban a technikai eszközök méretének megnövelésével. A kísérletek során patkómágnesek egész tucatjait építették a mágneses pólusba, aminek hatására a gép tömege elérte a 2-3000 kg-ot is. Akkora már felismerték, hogy az elektromágnes sokkal erősebb mágneses térrel rendelkezik, mint a patkómágnes, de még nem tudták, hogyan táplálják folyamatosan az elektromágnest. A magyar Jedlik Ányos volt az első, aki felismerte, hogy a generátor saját energiájával is képes működését létrehozni és fenntartani. Kísérletében ezt úgy alkalmazta, hogy az addig használt állandó mágnesek helyett, egymással szembe helyezett két elektromágnest, melyek mágneses mezőt keltettek a forgórész körül, s amikor a tekercs egyik oldala elhaladt az északi pólus előtt, metszette az erővonalakat, és áram indukálódott benne. Amikor a keret továbbfordult, az áram is elenyészett, de a déli pólus elé érve feltámadt, s már ellentétes irányba folyt. A keret csatlakozott a kommutátorhoz, így a külső áramkörben mindig egy irányban folyt az áram.
Az ismertette termékek mind ezt az alapvetző elvet használják, a kar megmozgatásával gerjesztett elektromosságot egy mini-akkumulátorba fogják fel, tárolják, és közvetítik az égőknek ,vagy egyéb fogyasztóknak.